"Tudósítóként szerzett élményei közül sok jellegénél fogva nem illett a propagandisztikus hadinaplóba. Ezeket a kis gyöngyszemeket azután később írta meg novellaként, tárcaként. Irodalmi szempontból ezek a valóban maradandóak. Például a történet két kiskatonáról, aki eltéved a galíciai hegyek között. Napokkal később kerülnek elő, büszkén jelentik, hogy térkép alapján találtak vissza, s tarisznyájukból előhúznak egy gyűrött iskolai atlaszt, benne Borsod-Abaúj megye térképével."

A Szegény emberek keletkezéstörténete - Cséve Anna cikke Móricz Zsigmond novellájáról és tudósításairól

 

1915-ben Móricz ajánlólevelet kért Tisza Istvántól, hogy a front közvetlen közeléből tudósíthasson az eseményekről. Novemberben a Szurmay-csoporthoz csatlakozva hetekig követte a csapatmozgásokat. A keleti frontvonalon a lövészárok tetejéről közvetlen közelről szemlélte az ellenség állásait: „Egy Kocsis nevű kis főhadnagyot adtak mellém, Sréter apánk ezredéből, aki valósággal a hajdani kuruc óbestereket testesítette meg a szemeimben... Odafordulok hozzá: – Szeretném az ellenség vonalait látni. – Gyere – feleli és ezzel felugrik a lövészárok tetejére; én is utána mászom nehéz bundámban. Alattunk egy kis folyó folyt, az Ikva, mögötte ugyanolyan kiépített lövészárok, mint a mienk, szemközt egy falu, középen templomtoronnyal, szinte azt hihette volna az ember, hogy kálvinista templom tornya.”

Öt év pokoljárás - Csender Levente Kuncz Aladár A fekete kolostor című művéről

 

"A francia őrség nem bánt kesztyűs kézzel a foglyokkal. Ez alól egyetlen kivétel a köpcös Guillaume őrmester, aki civil életében pék volt és sokgyermekes családapa, és a sok gyerekére való tekintettel maradhatott a hátországban. Az ő idejében a kolostorban nincs fegyelem. A foglyok akár este tízig is énekelhetnek. „De Guillaume nem tudja, mit csinál. Ez a kövér, lesült képű, sűrű fekete bajuszú emberke olyan, mint egy nagy gyerek. Mindenen jóízűen nevet s mindenre azt mondja: „Je ’m en fous”. Magával sem törődik, de velünk sem.”

A kolostor falain kívülre is elhallatszik a mulatozás. A falubelieknek nem tetszik a boch-ok viselkedése. Egyre-másra írják a feljelentéseket a prefektúrának, amiről egy ideig az őrmester nem vesz tudomást.  „… Guillaume nagyon derék ember. Eltréfálkozik mindenkivel…jól van a poroszokkal is. Egy ízben még fényképfelvételt is csináltatott magáról, amint a vár egyik boltíve alatt ölelkezve áll a német diákokkal s a két némettanárral. Később az életével fizetett meg ezért a képért. A közös kép és a fegyelem megsértése miatt büntetésből kiküldték a frontra. Indulása előtt - karácsony éjszakáján - még magához hívta az írót, akihez az alábbi szavakat intézte: „Tudom, mi az a Jézus, tudom, mi az a szeretet. Életemben sohasem bántottam senkit és kiküldhetnek százszor is a frontra, még sem fogok senkit sem megölni… Ezt akartam magának mondani és most igyunk egy pohár bort a szent, a boldog karácsonyestére.”  „mindjárt az első napokban elesett. Katonáit rohamra vezette, de maga nem nyúlt fegyveréhez, s úgy esett el, hogy a kezében szorongatott pisztolyból egy golyó sem hiányzott.”"

Művésztelep a fronton -  Katona Anikó a sajtóhadiszállás festőiről
 
"...ma ámulattal nézzük Mednyánszky drámai  képeit halottakról és csataterekről, Zádor rajzait lerombolt városokról, vagy Vaszary lótetemről készült vázlatát. A Kunstgruppe furcsa jelenség volt, uniformisba bújt bohém lelkekkel, akiket hasztalan próbált meg irányítani a katonai vezetés. Strobl így ír: „…a festők, mintha összebeszéltek volna, sokkal szívesebben örökítettek meg egy festői vonásokkal rendelkező bosnyákot vagy egy szerencsétlen bukovinai népfölkelőt, mint egy ápolt és egyáltalán nem festői tábornokot, sőt, voltak olyanok is, akiket nem lehetett eltántorítani attól, hogy igavonókat vagy sárba ragadt trénkocsikat fessenek, ahelyett, hogy amint illett, kitüntetés-gyűjteményeket pingáltak volna hős hadvezérek domboruló mellére.”"

Lajtha László a fronton - Solymosi Tari Emőke cikke a zeneszerző háborús éveiről

 

"...több mint négy esztendőt töltött a fronton. Többször is megsebesült, sőt elmondható, hogy csodával határos módon maradt életben, hiszen sapkáját is átlőtték. Egész életére kiható betegségeket kapott, és levelezése bizonyítja, hogy a lelki megrázkódtatást sem tudta teljesen kiheverni. Romain Rolland-nak írta 1933-ban: „A négy háborús évből hármat tűzvonalban töltöttem, így nagyon sokat láttam – az akkori benyomások, […] érzelmek nyoma máig kitörölhetetlen a lelkemből, és minden kétséget kizáróan nagymértékben meghatározta emberi jellemem formálódását.”"


További érdekességekről (pl.:a korabeli háborús társasjátékokról, a háborús irodalom paródiájáról, Kassák Lajos, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Gárdonyi Géza és Tömörkény István korabeli munkásságáról, katonai tábori újságokról, valamint első világháborús imakönyvekről) olvashat az Irodalmi Magazin első világháború irodalmáról szóló számában, amely kapható az újságárusoknál és a nagyobb postahivatalokban is.