Karinthy Frigyesnek két nagyszabású és manifeszt háborúellenes műve született, a Krisztus és Barabás – Háború és béke alcímmel 1918-ban, és az 1917-es Így láttátok ti, a háborús irodalom paródiája.

[...] A háború idején a közönség nem csak a harcokról akar hallani, illetve olvasni, hanem továbbra is igényli a megszokott, de mindig újra meg újra feltámasztott kabarétréfákat, tárca-humoreszkeket. Karinthynak 1917–1918-ban összesen nyolc kötete jelenik meg, ebből öt kötet humoreszk, egy kötet tárca, egy elbeszélés, és egy egyfelvonásos, a Bűvös szék. Ezekenek egy jelentős része a szokványosan kabaré- és újsághumort képviseli. Tematikában és megoldásaiban eltér a fentiektől az 1917-ben megjelent: Így láttátok ti című humoreszk kötete.

Az Így láttátok ti is több esztendő anyagát foglalja magába… Két részre oszlik. Az első és jelentősebb rész: a háborús hisztéria karikatúrája a paródia módszereivel. Tulajdonképpen a travesztia és a paródia műfaja olvad össze ezekben a humoreszkekben. Költők, írók, hadvezérek, újságírók nyilatkozatait gúnyolja ki, modorosságaik karikírozásával. A Negyvenkettes zenélő mordályban azt az írói és emberi magatartást karikírozza, amely nem vesz tudomást a háborúról, és a valóságtól elszakadtan, álomvilágban él. Krúdy háborús regényének és Szindbád-könyveinek hangulatát ötvözi szatírává erről az embertípusról. A különböző emberek foglalkozási beidegzettsége nem enged fel a háború tartamára sem: a színházi kritikus pl. a háborút úgy fogja fel, mint valami előadást. A kulisszák ezentúl valódi felhőkből és fákból lesznek, valódi mezőkön, a színészek pedig csukaszürkében játsszák el a nagy tragédiát. A cikk szerzője nem tudja legyűrni magában az évek hosszú során beléje idegződött mechanizmust:

„Tehát kezdődik! Feszülő izgalommal dobogtatja meg szívünket. Istenem mi mindent fogunk látni, mennyi új benyomás, új szín, új hangulat! Jaj, de örülök! Harmadszor csönget az állomásfőnök... a kerekek nyikorognak, a kémény sikolt ‒ és a vonat felgördül. Akarom mondani kifut az indóházból.”

Mit várhatunk ettől a riportertől mást, mint azt, hogy a hivatalos szemléletet fogja képviselni írásaiban? Lelkesedni fog, dicsérni a „színészeket”, és a riportot így fogja befejezni: „Jók voltak még Höfer altábornagy és Komlóssy Mariska.”

A komikus mechanizmus a legalkalmasabb szatirikus eszköz az embertelen, élettelen háborús irodalom és propaganda kigúnyolására. A színes riporter a lap vezérkari főnökét látogatja meg: közhelyek, halandzsabeszéd. Talán a kötet legjobban megírt humoreszkje a „lap reprezentáns tudósítójának” beszélgetése a pápával. Az újságírói nagyképűséget, beidegzett rossz szokásokat karikírozza ebben Karinthy. Stílusparódia, travesztia, mechanizmus, irónia és kabaréhumor az összetevői ennek a humoreszknek. Éppen művészi megoldásának sokrétűsége avatja a kötet egyik legjobb darabjává ezt az írást. A publicista karikatúráját Karlsbadi kúra címmel írta meg. Témája sokban rokon az előbbivel; legjellemzőbb motívuma a nagyképű publicistákra jellemző felszínes műveltség-fitogtatás. A kormánylap cikkírójáról szólva azt karikírozza, hogy a hivatalos propaganda az ellenségnél rossznak tünteti fel azt, amit a saját országában magasztal. Örül a cikkíró, hogy az ellenség hadikenyeret eszik, de a saját országa hadikenyerét dicsőíti; megrója az angolokat azért, mert bombáztak, de a németeket ugyanezért megdicséri. A befejező részben pedig ironikusan össze is foglalja a kormányhű sajtó magatartását:

„Egyik nap hévvel állítani valamit ‒ másik nap ugyanolyan hévvel annak ellenkezőjét ‒ gúnyolni bennünket és fölényeskedni mielőtt belekezdenénk valamibe, ócsárolni mindent, amit mi végeztünk, mindent jónak tartani, ami náluk van, és mindent rossznak, ami nálunk: ‒ mi ez? Ez az ántánt sajtó. Szegények!”

A színházi újságról írott karikatúrájában gyilkos szenvedéllyel az álbéketörekvéseket karikírozza.

A kötet többi írása a háborús helyzet következtében beállott pesti állapotokat rajzolja meg. E kötetben van a Kalap című kitűnő kabaréja, amely sok tekintetben emlékeztet Gábor Andor Sótartó című jelenetére.

Az Így láttátok ti nem a klasszikus humoreszk továbbfejlesztése, hanem újszerű komikus eszközök segítségével a legaktuálisabb köznapi témák újszerű feldolgozása. Ezt a humoreszk-típust a huszadik századi vicclap-szükséglet alkotta meg. Karinthy azonban ebben az olcsó és kommerciális műfajban is értékeset és a háború leleplezése érdekében hasznosat tudott alkotni.

Karinthy Molnár Ferenc tudósításairól írt paródiája a MEK-en: http://mek.oszk.hu/00700/00716/html/00.htm#cim35

Szalay Károly

(A teljes cikk az Irodalmi Magazin legújabb számában olvasható.)

A kép forrása: http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/karinthy_cont.html